Hol vehetek öltönyt és hol nem?

Egy üzelti tágyalás fontos kelléke egy jó öltöny. Van egy nagyon kedves fiatal barátom, akinek, hála Istennek ráadásul nagyon jól megy a vállalkozása, és hirtelen megszaladt neki. Amikor megtudta, mivel foglalkozom, nagyon megsajnált. Azt mondta:”Nagyon nehéz lehet ez a ruhás biznisz, sajnállak!” Megütközött arckifejezésemet látva így folytatta: „a csórók a hiperekben öltözködnek vagy a piacokon, akinek meg pénze van, inkább elmegy egy jó kis outletbe, és ott megveszi fillérekért, amire szüksége van”.

- Erre megkérdeztem tőle, hogy autót is így vásárol? Kinézi, melyik a legolcsóbb márka, és abból vesz egy húsz éves használtat, mert jó lesz az is?
- Dehogy is! – felelte.
- De hát a ruhád egész nap rajtad van! Azon múlik, hogy érzed magad, és hogy mit gondolnak rólad, ráadásul az autód árának csak kicsiny töredékébe kerül, és ruhából mégis kukázol?

Most ő lepődött meg. Bár nem mondta, de láttam rajta, hogy erre nem gondolt!

Anyagi keret – mennyit szán egy öltönyre?

Ez egy központi kérdés. Vannak természetesen esetek, amikor nagyon szűkek lehetőségeink. Ha a család otthon éhezik, és már két hete nem sikerült egy darab kenyeret sem hazavinni, akkor nem a legfontosabb szempont az alapanyag finomsága. Bár sajnos, ma már újra előfordul ez is, de szerencsére még nem ez az általános.

Persze egy kilábalási stratégiának lehet a része az erőn felül jól öltözködés, de ez minden esetben segíthet. A jó megjelenés magabiztossá tesz. Egy kicsit drága, de igazán jó darab boldoggá tesz. Kicsit értékesebbnek érzem magam tőle. És hasonlóan az outletben meglelt hibás vagy kidobott maradék vagy a turiból kukázott használt ruha - még ha akár direkt tagadom is – leértékel. Engem. Sajnos, belülről rombol. De persze kívülről is. Arról árulkodik, hogy nem becsülöm, nem szeretem saját magam: nekem nem telik többre, nem érdemlek jobbat.

Outlet

Turkálok az outletben a sokszor felpróbált, de évek óta el nem kelt darabok között. Kimegyek a városból, közelebb vagy messzebb, elveszítek egy egész napot, benzinnel, idővel, idegeskedéssel együtt akár több tízezer forint értékben, aztán a zsákmányon megspórolom a kidobott pénz felét, és a nap végén ott van egy divatja múlt, rossz szabású, nem pont az én méretem, és kicsit kifakult színű ósdi vacak.

Turkáló

Vagy ami ennél is rosszabb a sarki turiban a mások által kidobott nadrágok között túrok, és azt hiszem, jól járok , de közben egyre mélyebbre kerül önértékelésem és ezzel tovább és tovább romlik a helyzetem. Még rosszabb, hogy a használt göncök, sajnos, áthozzák korábbi tulajdonosuk rezgését, problémáit, és ha eddig nem volt elég saját gondom, most teszek rá még egy lapáttal. És lesz egy tutti mályva színű pantallóm, meg csak egy kicsit göbös pompás pulcsim, amit nem lehet begombolni, de majd úgyis belefogyok.

Gyanusan olcsó termékek

De a legrosszabb az, hogy vannak olyan cégek, akik arra specializálódnak, hogy mint a keselyűk, vagy hiénák, rávetik magukat a bajban lévő cégekre, és fillérekért felvásárolják a megmaradt készleteket, ezzel még nagyobb bajba taszítva őket, hogy aztán busás haszonnal tovább adják őket a „mit sem sejtő” vásárlónak! De sajnos, mindennek ára van. És nemcsak pénzben kifejezhető. Ha valami gyanúsan olcsó, akkor egészen biztosan valaki nagyon rosszul járt az üzleten. Én ennek minden ódiumát, lelkiismereti következményét nem venném magamra.

Tanács

Ezért azt javasolom, inkább válasszon egy szép, tartós darabot mint valami gyanúsan olcsó bóvlit!

Véleményem szerint igazán jót NEM KAPHAT NEGYVENEZER alatt, de inkább ötvenezernél húznám meg a vonalat. Sok tekintetben meg fogja hozni az árát. Ha egy igazán szép darabot választott, naponta fog örülni neki, jobb napja lesz tőle, akár hosszú évekig. Büszke lesz magára és jó lesz tőle a közérzete.

Van egy angol mondás: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó ruhát vehessünk magunknak!