Jó Öltöny Pedig Nincsen!

Én már kamasz korom óta rajongom az öltönyökért.

Az első öltönyömet, egy világoskék csíkosat még általános iskolás koromban buliztam ki magamnak, egy nyári leárazáson kaptam a Budai Skálában. Már középiskolában is többnyire egy szürke tweed zakót hordtam inggel, nyakkendővel. Hogy ez egy kicsit különc viselkedés volt? Hát, mi tagadás, de én szerettem. Kicsit később, már az egyetem elvégzése után ismerkedtem meg egy egészen kitűnő szabómesterrel, aki képes volt arra, hogy egyetlen mérés után, egy éjszaka alatt másnapra kész öltönyt varrjon egyedi szabásminta alapján, ami aztán többnyire passzolt is. Imádtam, és rengeteget tanultam Tőle. Például azt is, hogy, igen, jól hallotta: Jó öltöny pedig nincsen! Vagy minden öltöny jó. Valamire, valakinek, valamikor egészen biztosan jó. Ha legalább tiszta pamutból van, akkor mondjuk kocsit törölni. Más öltöny kell ugyanis egy szalagavatóra, mint temetésre, és más kell egy üzletembernek és más egy politikusnak. Más kell házasságra és más a bontóperre. Még attól is függ, hogy a bíró nő-e vagy pedig férfi! Mert ami tökéletes az egyik alkalomra, az teljesen lehetetlen a másikra . Ezért mondom, hogy jó öltöny Á L T A L Á NO S S Á G B A N nincsen.

Mégis, mitől függhet az, hogy milyen egy jó öltöny:

1. Nemzetiség

Más-más nemzetiségű emberek a helyi szokásoknak megfelelően öltözködnek, így természetes, hogy egyáltalán nincsenek univerzális szabályok. A világban a gazdasági, társadalmi, demográfiai és kulturális viszonyok különböző ruházkodási etikettet teremtenek.

A kínaiak például döntően sokkal alacsonyabbak és kisebb a test tömegük is.
A szokásaik annyira sajátosak, hogy össze sem lehet hasonlítani azzal, amit itthon megszoktunk. Például egy meglepő kettősséget figyeltem meg a hozzáállásukban: minket egyrészt lenéznek, és alacsonyabb rendűekként tekintenek ránk és  nagyorrúaknak csúfolnak, másrészt pedig majmolnak, mivel anyagi kultúránk előrébb tart, azaz egyelőre  még gazdagabbak vagyunk náluk. Nem véletlen, hogy a hagyományos európai stílusú öltöny is egyre népszerűbb és elterjedtebb az elegáns kínai férfiak körében.

Egy amerikai öltöny kidolgozási módja teljesen más, mint egy európaié. Az amerikai öltöny egy önálló világot képvisel, mások a szokásaik,  a méretezésük, az alapanyagok, a szabás, a bélelés módja, mint egy klasszikus európai öltönyé.

De akár csak Európán belül is nagyon nagy eltérések vannak: Törökországban még ma is a férfiak döntő része öltönyben jár nap mint nap, és egy török öltöny funkcióját, szabását és alapanyagát tekintve is egészen másfajta mint a franciáké.

A franciák extravagánsak. És mivel általában egy-egy embernek több öltönye is van: divat érzékenyebbek. Náluk a ruházkodás az önkifejezés, az önmegvalósítás módja. Így sokszor olyan ruhát is hordanak, amit más országban megmosolyognak. A francia ruházat jellemzően egy-két számmal szűkebb, mint a miénk, és erősen karcsúsított. A magyarok ízléséhez és formavilágához a hollandoké áll nagyon közel. Egy jó holland mintát szinte változtatás nélkül el lehet adni Magyarországon is.

 

A németek elég konzervatívok, és egy kicsit kevésbé izgalmasak, de ruháik nagyon praktikusak, és megbízhatatlan autóiktól eltérően, jól használhatóak.

Az olasz divat világhírű. Nekem az olaszok a kedvenceim. Gyönyörű, ízléses, intenzív, de sohasem túl harsány színeket használnak, az olasz férfiak nagyon elegánsan, választékosan öltöznek, az olasz öltönyök is kiválóak, tükrözik viselőik életszeretetét, vitalitását és stílusosságát. A szabásvonal mindig újszerű, markáns és férfias. Sajnos sok magyar számára túlságosan élénk ez a stílusos, üde és változatos világ.

Az angolok számára készített ruhát mi, magyarok nehezen tudjuk felvenni, egyrészt az eltérő méretezés, másrészt az eltérő ízlés miatt. Az angolok mint mindenben, sokkal vonalasabbak, szűkebb, merevebb darabokat szeretnek, más a testalkatuk és bár kétség kívül nemes anyagokat használnak és kipróbált, jó fazonokat, de kicsit unalmasak a színeik és szűk a vonalvezetésük. Az oroszok inkább éheznek, de a ruházkodásukra nagyon adnak.

A magyar ízlés nagyon konzervatív. Igazán nehezen fogadjuk be a divat újdonságait, és mivel ruhatárunk nem túlságosan nagy méretű, inkább kényszer mint divat függő, kevésszer érnek el bennünket az új divatirányzatok. Sajnos egyaránt megtalálható a márkafüggő sznob és a másik véglet az igénytelen, kinyúlt pulcsis mosdatlan is közöttünk. Sajnos, a magyarok inkább költenek – erőn felül - milliókat az autójukra, mint akár csak tízezreket a saját megjelenésükre. Míg korábban a fehér zokni, makkos cipő volt a divat a zizegős melegítőhöz, addig ma már inkáb a kirugdosott orrú, félretaposott olcsó cipő és hozzá a kitérdesedett kopott nadrág a menő a hozzá színben és alapanyagban garantáltan nem illő felsőrészhez.

Írja meg a véleményét: